Eszközök az ízületek és a szalagok leírására

• A mozgás szerepe az ízületek védelmében 1. rész
• Fájdalom a gerincben a bordák ízületeiben

Ezek az összeköttetések lehetnek egyszerű, egységes szerkezetűek, de gyakrabban bonyolult felépítésű és működésű szervek. Az anatómiának a csontok ezen összeköttetéseit rendszerbe foglaló ágazata a syndesmologia ízület- és szalagtan.

Ha az egymással összekötött csontok anyaga folyamatosan — bár más szövet közbevetésével — megy át egymásba, akkor folytonos vagy folyamatos összeköttetésről synarthrosis beszélünk, ha pedig az összekötött csontok állománya között nincs anyagfolytonosság, hanem helyette rés mutatkozik, akkor ízületről diarthrosis vagy articulatio szólunk.

Syndesmosisnak nevezzük két vagy esetleg több csont szalagos összekapcsolását. Nem minden szalagos összeköttetés nevezhető azonban syndesmosisnak. Ha a szalag csupán alkotórésze más bonyolultabb szerkezetű összeköttetéseknek, akkor az összeköttetés nem syndesmosis.

Kineziológiai tapasz: felhelyezés, alkalmazás [teljes útmutató]

Ugyancsak nem szoktuk syndesmosisnak nevezni azt sem, amikor két egymástól aránylag távol eső csontot hosszabb szalag köt össze. Syndesmosison tehát csupán azokat a szalag vagy szalagok közbevetésével, a váz anyagfolytonosságának megszakítása nélkül létrejött csontösszeköttetéseket értjük, amelyekben a csontokat a szalagok valóban szorosan egymáshoz rögzítik. Ilyen syndesmosis tartja össze pl.

A syndesmosisok közé soroljuk azokat a csontösszeköttetéseket, amelyek esetében a csontok rendkívül pontosan egybeillesztett szélei vagy felszínei között fennmaradó hajszálfinom hasadékot nem szabad szemmel látható szalagok, hanem csupán mikroszkópi értelemben vett, többé vagy kevésbé rostos kötőszövet tölti ki. Ilyen eset pl. A syndesmosis másik formája a koponyacsontok varratos egybeilleszkedése sutura.

"+_NEWS_RATING_YOU_LIKE_THIS_ARTICLE+"

Ennek három fajtáját különböztetjük meg: fogazott varratot sutura serratasima varratot sutura plana és pikkelyvarratot sutura squamosa. Érthető, hogy a fogazott varratszélek egybeilleszkedése mellett a közbülső kötőszöveti rostoknak nem sok szerepük van a csontok egybetartásában. Sima varrat csak a vékony arckoponyacsontok között fordul elő, ahol nagyobb mechanikai megterhelés normálisan nem fordul elő.

Hatályos: Az adatok kezelésével összefüggésben Szolgáltató mint adatkezelő ezúton tájékoztatja a Honlapot igénybe vevő felhasználókat a Honlapon általa kezelt személyes adatokról, a személyes adatok kezelése körében követett elveiről és gyakorlatáról, a személyes adatok védelme érdekében tett szervezési és technikai intézkedéseiről, valamint az érintett felhasználó jogai gyakorlásának módjáról és lehetőségeiről.

A pikkelyvarratnál a ferdén elmetszett csontszélek halpikkelyszerűen illeszkednek egymásra oly módon, hogy a szóba jöhető mechanikai behatások a két, ferdén elfekvő csontszéli felszínt épp összenyomják lásd halántékcsontpikkely felfekvését a falcsontra.

Synchondrosison azt az összeköttetést értjük, amelyben a csontokat közéjük ékelődő porc köti össze folyamatosan.

Legjellemzőbb példái a csigolyatesteket összekötő csigolyaközti porckorongok. Több synchondrosist találunk még a koponya alapján, amelyek az egyes koponyacsontok közötti hézagokat töltik ki. Üvegporcból állnak, ellentétben a sokoldalú mechanikai megterhelésnek nyomás, húzás, elcsavarás és ennek folytán ún. A synchondrosisok közül több nem maradandó, hanem később összecsontosodik. Ilyen értelemben minden epiphysisporc synchondrosisnak volna mondható, mégsem nevezzük annak.

Igazi synchondrosis az, amely a koponya növekedésének végével rendszeresen elcsontosodik 16— Ha a synchondrosisporcában rés támad — mint pl. Synchondrosisok az összekötött csontoknak minimális, de működési szempontból lásd pl. Ez azonban minden synchondrosis esetében más lévén, inkább az összeköttetések részletes leírása során tárgyalható. Két vagy több, eredetileg különálló csont össze-csontosodása. Ez esetben konvenció kérdése, hogy mikor tekintjük a több részből összenőtt csontot egy vagy több csontnak.

Ezzel szemben a koponya nyakszirtcsontja és ékcsontja, bár az előbbiekhez viszonyítva nem sokkal később szinten összecsontosodik a synchondrosis sphenooccipitalis helyén, mégis két különálló csontként kerül leírásra. Nagyrészt attól függ ez, hogy egyszerűbb-e egységes képződményként vagy pedig különállóként felfogni és leírni az összecsontosodott részeket.

Mindenesetre a legtöbb synostosis azt megelőzően synchondrosis volt. Igaz, idősebb korban a kötőszövetes telepből fejlődött csontok koponyatető csontjai is összecsontosodnak, ezt azonban — mint nem jellemző és rendszeres jelenséget — inkább öregkori elváltozásnak tekintjük. Kivétel a homlokcsont pikkelyrészének két félből, a homlokvarrat megszűnésével már a korai gyermekkorban való összecsontosodása.

Az arckoponyacsontok többsége és a halántékcsont két vagy több porcos és kötőszöveti telep összeolvadásából származik. Megszakított csontösszeköttetések articulationes Az ízület az eddig tárgyalt csontösszeköttetésektől élesen különbözik annyiban, hogy az összeköttetésben álló porccal borított csontfelszínek között rés, azaz anyagfolytonosság-megszakítás van.

Az összeköttetést a szemben álló csontrészek széleit összekötő hártyaszerű ízületi tok eszközök az ízületek és a szalagok leírására szalagok hozzák létre. Az ízület ennek megfelelően önmagában lezárt szerkezeti és működési egység, tehát szerv; anatómiai nómenklatúrai neve: articulatio.

Az ízületek jellemző obligát alkotórészei Az ízületek típusos alkotórészei az ízvégek, ezek ízületi felszínét borító ízületi porc, az ízületi tok és az ízületi szalagok. Ízvégeken értjük az egymással ízületi összeköttetésben levő csontrészeket.

A törzs és az alsó végtag ízületi mozgékonyságát mérő tesztek

Ezek igen sokféle alakúak lehetnek, mégis leggyakrabban közülük az egyik domború, a másik ennek megfelelően homorú idom. A domború ízvéget ízfejnek caput articularea homorút ízvápának cavitas articularis nevezzük. Ha az ízvégek laposak vagy szabálytalan alakúak, akkor nem ízfejről és -vápáról, hanem egyszerűen ízvégekről szólunk.

Az egybeilleszkedő ízvégek rendszerint — de korántsem mindig — egymás öntvényét képező felszínekkel fekszenek össze. Az illeszkedésre szolgáló ízületi felszínek facies articularis ízületi porccal cartilago articularis borítottak. Ez az ízület nagyságától és mechanikai megterheltségétől függően vastagabb 1—2 mm vagy vékonyabb néhány tized mm üvegporcréteg, amely a csont porcos telepének epiphysis el nem csontosodott maradványa.

Szabad, az ízület felé tekintő felszíne sima, de kivételesen lehet dudoros, szabálytalan is. A csonthoz rögzített felszíne is aránylag sima, ami kitűnik a preparált macerált csont ízvégeinek különleges simaságából is.

Kivételesen — főleg dudoros ízületi felszínek vagy szabálytalan alakú ízvégek és idomuktól aránylag független mechanizmusú ízületek esetében — az ízfelszínt boríthatja rostos porc is ilyenek: a szegy-kulcscsonti, a rágóízület és a medenceízület porcfelszínei. Az ízületi tok capsula articularis az ízületet a környezet felé hermetikusan elzáró, zsákszerű kötőszöveti tok, amely az egyik ízesülő csontvég ízületi felszínének széléről vagy kissé afelett ered, és a másik ízvég felszíne szélén vagy az alatt körös-körül tapad.

Az alsó végtag ortopédiai betegségei Genu valgum x - láb : Tünetek: Zárt állásban a térdek összeérnek, de a belbokák nem A bokák befelé fordult, billent helyzetben vannak.

Igen változatos alakú és feszességű, nagy mozgásokat végző ízületekben bő, a mozgásokat megengedő tartalék redőkkel rendelkezhet, kevésbé mozgékony ízületekben szoros áthidalás a szemben álló ízvégek ízfelszín szélei között.

A porccal borított ízfelszínek közötti ízületi rést zárt ízületi üreggé cavum articulare egészíti ki. A szó szoros értelmében ez persze nem üreg, mert normálisan üres lévén, a porcfelszínek és a körülvevő tok teljesen összefekszenek úgy, hogy közöttük a valóságban csak capillaris rés marad szabadon.

Kóros viszonyok között vagy mesterségesen pl. Preparációhoz pl.

Újabb módszerekkel az ízületi tok belső felszíne, az ízületi csontfelszínek és az ízületek esetleges egyéb alkotórészei discusok, meniscusok, belső szalagok, az ízületen átfutó ín élőben közvetlenül vizsgálhatók az ízületben bevezetett műszer artroszkóp segítségével. Az ízületet felépítő alkatrészek közül csupán az ízületi eszközök az ízületek és a szalagok leírására mikroszkópi szerkezetét nem ismertettük, ezt a hiányt itt pótoljuk. Általában két rétegből áll: külső, rostos membrana fibrosa és belső, synovialis[ 23 ]1 membrana synovialis rétegből.

Az alsó végtag ortopédiai betegségei

A rostos réteg aránylag tömött kollagénrostos kötőszövet, kevés rugalmas rosttal. A synovialis réteg sejtdús laza kötőszövet, amelynek sejt közötti állománya különleges: kevés kollagénfibrillumot és mukoid jellegű alapállományt tartalmaz.

A sejtek nagyobbrészt fibroblastok, amelyek azonban sokszor lekerekedtek, és szinte hámsejtszerűen, majdnem hézagmentesen illeszkednek egymás mellé. Pontosabb vizsgálattal azonban kitűnik, hogy minden sejtet sejt közötti állomány vesz körül, és a legtöbb sejtnek egy-két szabálytalanul elágazó, gyakran vaskos vagy csavarodott nyúlványa van.

Kineziológiai tapasz áttekintés

A részletdús plasmából Golgi-apparatus és a sejt felületi rétegének basophil festődéséből ergastoplasma következtethetőleg ezek a sejtek folyamatos aktivitásban lehetnek. Az állandóan termelt sejt közötti alapállomány a felületen elfolyósodva adja az íznedvet synovia. Ez a néhány cseppnyi mukoid jellegű nyúlós folyadék a mozgásokkal járó súrlódást csökkenti. A synovialis réteg különböző nagyságú dudorokat és bolyhokat bocsát az ízület ürege felé. Csak a legnagyobbak tartalmaznak ereket.

Az ízületi toknak főleg rostos rétege rendkívül bő érhálózatot és igen gazdag érzőidegfonatot tartalmaz, amelynek végső elágazódásai benyomulnak a synovialis rétegbe is. Az ízületi szalagok ligamenta tömött kollagén- néha rugalmas rostos kötőszöveti kötegek, amelyek az eszközök az ízületek és a szalagok leírására egy részében csak az ízületitok-rostos rétegének megerősödései ligamenta capsulariamáskor pedig az ízületekhez mechanikailag hozzá tartozó, de a toktól független képződmények.

Az ízületek járulékos alkotórészei Ezek nem minden ízületben, hanem csak egyesekben előforduló anatómiai képződmények.

2.2. Az ízületek

Discusok és meniscusok. Rostporcos korongok vagy gyűrűbetétek, amelyek az ízület üregét teljesen vagy tökéletlenül két részre osztják. Discusok ízületi korongok szabálytalan vagy egymásnak meg nem felelő idomú ízvégek esetében fordulnak leginkább elő, amikor is a két ízvég közötti incongruentiát egyenlítik ki.

Ezek közül leggyakrabban használtak a hajlékonyság, a nyújthatóság, a flexibilitás, a lazaság, azonban terminus technikusként napjainkban az ízületi mozgékonyság, illetve ízületi mozgásterjedelem kifejezéseket alkalmazzák ezen képesség megnevezésére Nádori és mtsai. Anatómiai értelemben az ízületek részének tekinthetők a csontvégek, melyek az ízületi árkot és fejet alkotják, az ízületi rés és tok, illetve az ízületi szalagok a hozzájuk kapcsolódó izmokkal. Ezek határozzák meg az ízületek mozgásterjedelmét fiziológiás mozgásterjedelemde ezeken kívül külső tényezők is hatással lehetnek az ízületek aktuális állapotára. Ilyen tényező lehet a külső környezet víz, levegő hőmérséklete, a napszak, de az adott testfelület vérkeringését fokozó farmakológiai termékek bemelegítést segítő krémek és maga a bemelegítés is. A normál ízületi mozgásterjedelemtől eltérő értékek afiziológiás mozgásterjedelem regisztrálhatók sérülések alkalmával, illetve sportágspecifikus fejlesztések ritmikus gimnasztika, úszás, balett stb.

Mindkét felszínük egy-egy csontvéggel alkot ízületet, és az ízületi tokkal körös-körül összenőttek, ilyen esetben tehát az ízületi üreg lap szerint két részre osztott. Ilyen discus fordul elő pl. Meniscusoknak a rostporcos gyűrűbetéteket nevezzük, amelyek az ízületi üreget nem osztják két részre, csupán az ízesülő porcfelszínek közötti részleges incongruentiát egyenlítik ki.

Kineziológiai tapaszok fajtái

Az ízületi tokkal nem mindig nőttek össze, helyenként szalagok által rögzítettek. A térdízületben fordulnak elő. Rostporcos ízvápaajkak labia articularia. Az izvápa porcos széléhez körkörösen hozzánőtt és azt mélyítő, rugalmas szélt képező rostporcos gyűrűk.

A csípő- és a vállízületben találhatók. Ízületi tömlők és hüvelyek bursae et vaginae synoviales. Ízületek környékén nagy számban fordulnak elő zárt, lapos, belső felszínükön íznedvszerű nyúlós folyadékot termelő tömlők, amelyek két felszíne egymáson könnyen elcsúszva megkönnyíti két szomszédos réteg — ami lehet két izom, ín és izom, ín és csont, bőr és izompólya stb. Ezek tárgyalása általában az izomtan feladata. Vannak azonban olyan tömlők, amelyek rendszeresen közlekednek az ízület üregével, ezeket megkülönböztetésül bursae tömlők és vaginae hüvelyek, pl.

• Kineziológiai tapasz: felhelyezés, alkalmazás [teljes útmutató] - 27 Sellő
• A térdízület deformáló ízületi kezelése 3-4 fokos

Ugyancsak az ízület körüli különböző rétegek elmozdulása során jelentkező súrlódásokat csökkentik. Ízületi tok feszítő izmok musculi articulares. Az ízületek környékén elhelyezkedő izmok kisebb nyalábjai, ritkábban önálló izmok, amelyek az ízületi tokon tapadnak.

Minthogy az izmok összehúzódásakor rendszerint a maguk oldala felé hajlítják az ízületet, az ilyen nyalábok megakadályozzák a hajlított oldalon ráncot vető ízületi tok becsípődését. Ízületi mechanika és az ízületek osztályozása Az ízületek felosztása és mechanizmusai egymástól el nem választhatók, ezért közös fejezetben tárgyaljuk őket. Először foglalkoznunk kell az ízület bizonyos kitüntetett helyzeteivel, amelyekből elemzésünk kiindul, utána az ízületet összetartó tényezőkkel és az ízületi mozgások néhány általános vonásával, végül az ízületeknek az ízfelszínek idoma és ebből adódó mozgástípusa szerinti felosztásával foglalkozunk.